Fájdalom, szenvedés, de miért?

Sok fejlett tudattal találkozom az elmúlt időszakban. Örülök, persze ők nem annyira. Amikor valaki lelkileg szenved, vagy áldozat szerepben él a szellemi síkon egyre magasabbra juthat. A sok kérdés, a félelem, az önkép hibás felülírása, a bizonytalanság, a lélek haldoklása vezethet idáig, hogy az ezotériához fordulnak. Keresik a kérdéseikre a választ, pedig az bennük van. Keresik önmagukat, amit elvesztettek, elvettek, és egy nem normális képet alkotnak magukról és a világról.

Ezen a ponton már a tudat tudja, hogy mit kellene tenni, de a szív még nem. Elindul egy keresési folyamat, mely a tanulással, önmaguk tanulásával próbálja meg helyre hozni a dolgokat. Tudjuk, hogy csak azt tudjuk elfogadni, amit megértünk, a megértés után jöhet a feldolgozás, majd utána elfogadás, és megbocsájtás saját maguknak. Nem velük van a baj, hiszen azért is próbálják megérteni, hogy mi zajlik körülöttük, próbálnak változtatni, mert a lélek ebben az állapotban már üres a sok fájdalomtól, csalódottságtól.

És az ember képes tanulni, képes fejlődni, és képes változtatni, még, ha akkor úgy érzi, hogy belehal, pedig erről szó sincs, csak lezárulhatnak fejezetek melyekben a lélek szenvedet. Már másra vágyik, boldogságra, szeretetre, akár magányra egy darabig! Ez a letisztulás, mely után jöhet az új élmények, érzések , emberek által a feltöltődés, a múlt felülírása!