Sírva aludni el, olyan mintha a szíved szakadna meg! Napról napra átélni a lelked fájdalmát és érezni, hogy távolodik tőled, mind testben, mind lélekben! Hagyni elmenni az érzést, hagyni, hogy meghaljon benned valami ezt csak olyan tudja aki már átélte! Nincs senkid, nincs, aki vigyázzon rád, óvjon és akarjon! Meghalt a lelked és vele az érzés is! Miért hagyod szenvedni a lelked mikor boldog is lehetnél? Miért ragaszkodsz olyanhoz, aki már hozzád nem?
Napról napra meghalni kicsit, igen, és nem marad semmid, csak a fájdalom. Szeretnél nevetni, szeretnél szeretni és szeretve lenni, de nem megy, egyedül kevés vagy! Sem mint test, sem lélek, sem mint érzés már nem jelentesz neki semmit! Csak egy kötelék, akadály, gát vagy számára és ezt a cselekedetei visszaigazolják! Sírva aludni el és hagyni, hogy a fájdalom, csalódottság, mint ezerszer már végigjárja tested, lelked! Ki vagy te? Egy senki, ki magányos és nyomorult, mert szeretni akar! Akkor szenvedj, hiszen neked van szükséged a szenvedésre, veled csinálják meg azokat a dolgokat, amiket megcsinálhatnak és csak addig, míg az érzelem felett átveszi az irányítást a józanész és ki nem józanodsz! Fáradt vagy, nagyon fáradt vagy, feladod, nincs értelme és végre ezt a tudatod is belátja! Közönyösnek lenni és érezni, hogy bármit megtehet már veled! Sírjál csak, már nem érdekli, mondd csak és süket fülek, hallgass csak kifogások, érintések melyek vallanak!
Aztán már nem sírsz, nem leszel, nem érzed többet a fájdalmat, a hiányt! Minden nap meghal benned valami és csak az értelem marad! Nincs értelme már!(ancsajosno)
Rss