Szösszenet..

Szösszenet…
Fájdalom mondd, meddig maradsz még bennem? Meddig leszel még lakótársam és meddig töltöd ki szívemet, lelkemet?
A fájdalom te magad vagy, nézz önmagadban, keresd ott a választ, hiszen te teremtesz meg magadban és táplálsz! Táplálsz érzésekkel, gondolatokkal, mert nem tudod a válaszokat a kérdéseidre! Azokra, melyekre nincs is válasz! A fájdalom a te érzésed, mert szerettél feltétel nélkül és hinni akartál, de nem szeretted önmagad eléggé, hogy ezt el is tud hinni! Azt mondod mindent, megadtál és közben féltél és engem tápláltál! Nézz önmagadban ki lettél!! Hogy lehetne szeretni, ha magad sem szereted, hogy szerettél volna szeretet kapni, ha magadban sem hittél?
Már rég ott vagyok benned és csak én, kinek is kellenél így, ki láthatja meg benned mind azt a jót ami voltál? Csodálkozol, fáj, hogy nem kellesz?
Nem más hibája, hiszen nagyon sokan vannak kik nem engednek be engem mint fájdalom! Ők nyernek, ők kellenek, őket megbecsülik és teneked marad a fájdalom!
Te teremtettél akkor pusztíts is el! És mikor majd a pokolból feljössz már csak a szeretet marad benned és üresség, hiány! (ancsajosno)