"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha." (Márai Sándor)

A léleknek nincs hangja és még is az mondja meg, hogy merre menj! Hang mely nem létezik és még is beszédes, és melyet csak Te hallasz a saját belsődben. A lelked a belső valóságod hordozója és ez által kifejező eszköze is. A lélekkel tarjuk a kapcsolatot a külvilággal és csak 21 gramm belőlünk és még is sokkal több, mint gondolnánk. Olyan világ melyet soha senki nem fog megfejteni, de meg tanulhatjuk értelmezni és felhasználni saját javunkra. (ancsajosno)