Olyan dolgokat is beenged az ember az életébe, amiről tudja, hogy nem szabadna. És olyan érzéseket is megél az ember, amiről tudja, hogy csak benne van. Meglépni, megcselekedni életed egy részét tudatosan, úgy hogy tudod mi lesz a vége néha bohókás, néha felelőtlenség, néha siker. De, néha jobb érzelem nélkül cselekedni, mint érzelemmel teli szenvedni! De, ezt csak akkor mondhatod el, ha megélted mindkettőt, addig a kérdés mindig nyitva marad! Tudatosság vagy érzelem? (ancsajosno)

Minden emberi érzést át lehet írni, a szeretettet gyűlöletté, a haragot megbocsátássá, a félelmet bátorsággá, a szép emlékeket fájdalmas jelenné! Amit ma szerettem, azt holnap utálom, amit ma a világon a legjobban elítélek azt a jövőben megkapom feladatként! Amíg képesek vagyunk érezni, addig érzelmeink is képesek az állandó változásra, amíg tudok gondolkodni, tudok érezni és az érzéseimből táplálkozni és tudatom fejleszteni! Érzelmeink által van energiánk, mely hol nő, hol csökken, attól függ épp mit élek érzelmi síkon! (ancsajosno)

Ahol én vagyok ott az utam, ahol az utam azon járok. Több út létezik egy ember életében, mire elér odáig, hogy elmondhassa, hogy megérkeztem. Utadon sok embert kapsz feladatnak. Hogy kinél mi a feladatod és meddig marad melletted azt csak az dönti el, hogy számodra meddig van szükség a jelenlétére, és mennyi idő alatt tanulsz meg valamit. Utamon a fő feladat tanulni és tapasztalni, és ezáltal másoknak segíteni! (ancsajosno)

Ha valaki fontos számodra, akkor nincs olyan kifogás mely megállná a helyét, hogy nem érsz rá időt szakítani. Minden perc mellyel az idő szalad csak szakadékot képez emberek között, ha nem figyelnek egymásra, és nem szánnak időt arra, hogy a másikkal mi van. Ha nem fontos neked valaki, akkor nem érdekel, hogyan él, mit gondol, és mi történik vele, csak kifogásokat keresel arra, hogy mellőzd életedből, és az utolsó helyre helyezed a fontossági sorrendedben. Ne akkor legyen fontos valaki számodra, akkor Te magad ezt a fontossági sorrendet átalakítottad benne! (ancsajosno)

Sokan vannak úgy, hogy úgy szeretnének szeretni, csak szeretni, és megélni a boldogságot, szerelmet! Nem gondolkodni, nem agyalni, nem játszani és főleg nem hazudni! Szeretni tiszta szívből és csak magát adni olyannak amilyen, minden képmutatás, nagyzolás nélkül! Szerelmesnek lenni és hinni, hogy létezik két ember között olyan kapocs, amit nem mocskol be a világ, a mindent betakaró hazugság és ámítás. Hogy lehet szeretni embereket úgy, hogy nem élnek vissza vele és nem veszik el az embertől a szerelembe vetett hitet! És, hogy a szerelemből nem csak a fájdalom maradhat meg az emberekben. Hinni, hogy a szerelem mindent átvészel addig, míg ki nem ölik a másikból, de még akkor is hinni, de akkor már az ember csak magának hihet, hogy legyen hite hinni, hogy létezik a mindent elsöprő szerelem! (ancsajosno)

Senki nem törhet pálcát az életed felett! Azt csak Te magad teheted meg! De, te sem ítélkezhetsz mások felett, mert akkor Te is olyanná válsz! Senkinek nincs jogában a másik ember cselekedeteit, tetteit elítélni, mert amit ma a másik tett meg azt lehet, hogy holnap Te teszed meg! A sors már csak így működik! (ancsajosno)

A léleknek nincs hangja és még is az mondja meg, hogy merre menj! Hang mely nem létezik és még is beszédes, és melyet csak Te hallasz a saját belsődben. A lelked a belső valóságod hordozója és ez által kifejező eszköze is. A lélekkel tarjuk a kapcsolatot a külvilággal és csak 21 gramm belőlünk és még is sokkal több, mint gondolnánk. Olyan világ melyet soha senki nem fog megfejteni, de meg tanulhatjuk értelmezni és felhasználni saját javunkra. (ancsajosno)

Az élet véges, hisz életünk egyik fő célja maga a halál. Születünk és meghalunk és a közte megtett út határozza meg életünk értelmét. Van, ki megtölti, van ki üresen éli meg, és még is mindenki ugyanúgy fejezi be. Testét a Föld visszakapja, lelkét egy másik dimenzió. Mi emberek döntjük el, hogy értelmesen vagy értelmetlenül éljük meg valónkat itt! Ami biztos, hogy minden ember hagy lenyomatot maga után a világban! (ancsajosno)

Választhatod-e a magányt? A belső magányt és, hogy elmész olyan dolgok mellett, amit nem szeretnél befogadni! Nem szeretnéd, mert nem tudod, és a lelkedben még az emberek felé a bizalmatlanság nagyobb, mint, hogy nyitni tudj bármiféle is! Magány mely bezárja lelkedet, szívedet és önvalódat. Magány mely védekezés újabb és újabb csalódások ellen. Minden ember magányos valahol bármennyi ember is veheti körül, és bármennyire is szeretnék boldoggá tenni. A magányt csak saját maga az ember tudja feloldani, neki kell akarni, neki kell nyitni, neki kell befogadó válnia! (ancsajosno)

Nem másnak kell megmutatni, hogy önmagad milyen vagy! Nem másnak kell bizonyítani, hogy jó ember vagy! Nem más mondja meg, hogyan élj és mi a helyes! Más nem mondhatja meg, hogy élj vagy halj, hogy szeress vagy utálj! Mások csak szereplői az életednek, de érzéseidben, gondolataidban mindig egyedül kell döntened! (ancsajosno)