Szőc- 2009

Egy hagyomány, egy hit és történelem tartozik Szent Iván éjjeléhez. Június 24-én van ez a csodálatos esemény mikor a napfordulóról kell beszélnünk. Ezen a napon áll a legmagasabban a nap, ekkor éri el pályájának csúcsát és kezd hanyatlani fél évig majd. Ez a nap életének felezőpontja, ezen az estén vannak jelen legerősebben az energiák, erők körülöttünk. Ilyenkor csapnak össze a fény és sötétség erői, hogy megvívják harcukat egymás ellen és átvegyék egymás helyét az univerzumban. Ezt lehet érezni, és ez ad lehetőséget számunkra, hogy ezeknek az erőknek használatával olyan csodálatos dolgokat vigyünk véghez, amit más egyszerű napokban nem lehetne.

Szőcön számunkra is lehetőség nyílt egy ilyen csodálatos, varázslatos éjszakát megteremtenünk a polgármester, a hivatal és a lakosság segítségével. Köszönettel tartozunk a szervezőknek, rendezőknek és az ott lévő embereknek, hogy ez létrejöhetett és megoszthattunk egy olyan világot a közönséggel, ami egy kicsit zártabb, másabb, és nem kézzel fogható.

Amikor ezt a felkérést elfogadtam tudtam, hogy olyan dolgot kell nyújtanom a tanítványaimmal, na itt helyesbítek: jós kollégákkal ami nem lesz könnyű feladat. Az emberek nagy része nem hisz olyan dolgokban, amit nem látnak, nem tapasztalnak, és nem érinthetnek, mint az ezotériát sem. Ez az éjszaka pedig erről szólt, a tűzről mint erő és melegség, szeretet, szerelem, vízről mint a lélek és tudat tisztítója, almáról ami a gyógyulást segíti elő, a seprű ugrás ami a párok összetartozását erősíti és nem utolsó sorban a tűzugrás és máglya gyújtás a szerelemért, szerelmünkért. Ezek mind élnek még a boszorkányság leple alatt, hisz ők voltak akik ezt a hagyományt ápolták és fenntartották.

Szőcön is megtörtént a csoda mivel az emberek velünk együtt élhették át az erők és energiák működését. A csoda az emberekben van, amikor láttam, hogy hitük milyen erős kezdett lenni a programok alatt, hogyan élték magukat bele egyre jobban abba a hangulatban, amit ez az este nyújtott számukra. Mertek kérni, gondolni, akarni és érezni, hogy mekkora erő van jelen rajtuk keresztül. Repült az idő és gyorsan besötétedett . Innentől volt csak igazán ereje a tűznek, innen volt érezhető, hogy a jelenlévők milyen belső változáson mentek keresztül pár óra leforgása alatt, még azok is akik csak nézelődni jöttek ki. Egy tömeg, egy lélek, egy energia mező volt jelen!

Volt még egy fontos része ennek az estének az pedig két tanítványom beavatása! Ők levizsgáztak már és pont alkalmas idő és hely volt arra, hogy beavatáson részt vegyenek, mert testileg, lelkileg felkészültek erre a hivatásra, ami az emberek irányába történő segítségnyújtásában nyilvánul meg. Készen állnak arra, hogy tudásukat használják!

Nem volt könnyű bemutatni, beengedni embereket ebbe a zárt világban, mint a beavatás úgy, hogy a nézőknek is érthető, elfogadható legyen! Remélem át tudtunk adni valamit ebből számukra, és kicsit abban is reménykedem, hogy megérintette őket ez a világ.

A nap végén odatelepedtünk a tűz köré és jósoltunk mindenkinek akinek igénye volt rá egy vagy két kérdés erejéig.

Azon az estén együtt voltunk, jól éreztük magunkat és használtuk azokat az erőket, ami mindenkiben benne van. Lehet , hogy csak mélyen, legbelül eldugva a lélekben, és ez a szeretet és szerelem ereje volt azon az estén!

Köszönjük a lehetőséget, és az embereknek, hogy velünk voltak, velünk éreztek, és főleg engedték, hogy érezzük egymás erejét, lelkét, örömét, szomorúságát, fájdalmát! Remélem, hogy az a csoda, amit ott átéltünk nem csak egy évig tart, hanem jövőre ugyanott lehetőségünk lesz újra közösen csodát tenni Szent Iván Éjjelén!