2010.09.02 06:32:17

ancsajosno

tudatosság...

Megérzés vagy gondolkodás? Ne agyalj! Hányszor hangzik el, de még is mindenkiben benne van! Van, aki dolgozik, tudatosan ezen van, aki meg sem próbálja kezelni! A megérzéseink jók annak ellenére, hogy nem figyelünk rá csak később! A megérzéseink mindig jelekből adódnak vagy is a körülöttünk lévő világból és emberekből. Ezeket a jeleket értelmezi az agyunk csak még sok embernél nem tudatosan! Mondhatnám, hogy a megérzéseink mindig a másik félből indulnak ki, annak viselkedéséből, beszédéből vagy csak egyszerűen a testbeszédből.

Ha valaki azt mondja a másiknak, hogy minden szép és jó csak nem érzem, azt a tűzet, mint máskor vagy késztetést akkor már érdemes elgondolkodni dolgokon annak ellenére, hogy ez már agyalásnak számít. Sok és nagyon sok esetben nem az számít, hogy maga az ember mit érez, hanem hogy a másik mit érez, és mit gondol róla. Ezek határozzák meg az ember további viselkedésit!

Írok egy példát! És megint csak a szerelemhez térek vissza, hisz az emberek többségét ez mozgatja, ez érdekli és nálam is főleg ezekben az ügyekben jelennek meg.

Az egyik fél nagyon szerelmes a másiknál már nincs meg ez az érzés és tudja is a másik fél, hogy mennyire szeretik. Sajnos ezekben az esetekben ez káros már a kapcsolatra mivel lehet, hogy kilépne a másik belőle, de mivel van egy sajnálat és önzőség, hisz mindent megkap, amit csak szeretne, így benne marad, de lehet, hogy csak nem tudja eldönteni, hogy valójában mit is érez! De, valami változott és, ha már a szexulaításban is végbemegy, ez a változás nem látom értelmét annak a személynek a kapcsolatban maradnia, aki szerelmes. És akkor kérdezhetitek, hogyan tovább hisz az érzelmek nem engednek elszakadni a szeretett személytől? Tudom, hogy nem kell semmit tenni, hisz épp a másik fél az aki megoldja majd ezekben az esetekben a dolgot, igaz fájdalmasan. Mire is gondolok? Mindent, de mindent le fog rombolni abban, aki szerelmes! Szép lassan, tudatosan vagy épp nem tudatosan, de le. És akkor valamelyik személy azt mondja majd, hogy vége!