becsapás... Ha szíved, lelked odaadod és még saját magad is feladod, sose leszel megbecsülve! Nem tudom, hogy miért kell megjátszani és miért nem lehet csak magunkat adni? Miért azokat becsülik, meg akik csalnak, lopnak, hazudnak és miért többek, mint azok az emberek, akik mindenüket odaadnák a másik embernek? A jót sose becsülik és olyan természetes, hogy van és jár! De, mi van, ha egyszer nem jár már? Mi van, ha későn veszik észre, hogy mi volt a kezükbe, mit kaptak a sorstól? Meg lehet-e változni annyira, hogy személyiségünket félretéve egy új irányba induljon el az ember, mondhatnám, hogy beáll a sorba a többiek közé. Mi kell ahhoz és mennyi csalódás, hogy az ember azt mondja magának, hogy elég, kész vége? Maradj olyan amilyen voltál és ne menj mások után még, ha néha fáj is! Várj, és a sors visszaigazol majd, hogy neked volt igazad! Lehet, hogy akkor nagyon rossz, de idővel újra és újra kiderül, hogy ki az aki a jót és a többet is tudja majd értékelni! Egy esélyt megér, hogy bízz az emberekben, mert, ha belegondolsz vesztenivalód onnantól már nincs, hogy becsaptak!
|
|||||||





