2010.08.22 21:56:05

ancsajosno

magány..

Hányszor találkozom az emberi magánnyal annak ellenére, hogy valaki mondjuk kapcsolatban él. Magányában az embernek még elmenekülnie sem lehet saját maga elől. Cikáznak a gondolatok annak ellenére, hogy nincs szándékában még gondolkodni sem. Pár mondat, pár szó és szép lassan összeállnak a képek a fejedben. Amit eddig magánynak és bezárkózásnak hittél semmi ahhoz a magányhoz, amikor te saját magad ítéled magad magányra. Amikor magányosnak érzed magad főleg akkor nem vagy egyedül csak csalódott és megkeseredett. Az igazi magány ürességgel társul és nem érzed magad rosszul benne. Csak vagy! Vagy és vársz és agyalsz!

Csendes magány tele félelemmel, hogy tényleg magányos leszel és minden ami eddig fontos szerepet töltött be életedben tova tűnik egy pillanat alatt. A magány nem arról szól, hogy teljesen egyedül élsz és nincs senkid, hanem, hogy emberek vesznek körül, de lelked nem odavaló és úgy érzed, hogy teljesen fölösleges ennyi ember körülötted, hisz senki sem kíváncsi rá mit érzel, gondolsz, és mindent magadnak kell megoldanod. Egyedül vagy mindenre és tőled várják el, hogy mindig mindennek a magaslatán légy.

Magány, amibe a lelked és szíved bezárod, és valahol bent maradnak a fájdalmak, keserűségek és csalódottságok. Bent marad az öröm, derű, kacagás is vastag falak között.

Magány ami csak a tied és olyan terület ami mások számára elzárt.