|
Judit |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| Hozzászólások | 1 | Találatok: 69 |
|
|
|
|||
Sziasztok! Kicsit most beteg vagyok! Elkaptam egy jókis influenzavírust! Láz, torokfájás, köhögés fulladásig! Kérdeztem, hogy esetleg H1N1? Nem lehet tudni, hogy melyik - mondta a doktorbácsi. Úgyhogy most TP! Hétfőn: Felhívtam a főnökömet, aki kivételesen elég normális volt, és jobbulást kívánt! Majd az egyik kollégámat is, hogy nem tudok menni, megkértem helyettesítsen, mert influenzás lázas vagyok, stb, igaz, azt nem mondtam, hogy pénteken kell visszamennem a dokihoz! Mert számomra a hétfő volt a fontos, mivel egyedül lettem volna. (A hét többi napján mindig valakivel, tudom, hogy nem fogok hiányozni senkinek sem.) Ma, kedden, reggel a munkatársam felhívott, hogy mi van? Hol a f.szban vagyok? Na, jó, nem ezekkel a szavakkal, és meg sem kérdezte, hogy hogy érzem magam! De feltűnően nem az aggodalom vezérelte, hanem hogy esetleg lógok-e, vagy ilyesmi! Nem magyarázkodtam, csak annyit mondtam, valószínűleg nem volt befogadóképes állapotban, és nem emlékszik egy-két dologra, mert akkor kelt fel. Aztán mondta, hogy hívjam, ha van valami, de semmi „gyógyulj meg”vagy ilyesmi! Tökjó.. De lehet, hogy én vagyok ilyen igennagyon hülye, és mi a szarnak kellene egy ilyen szar közösségtől bármit is várni, amikor alig várják azt a pillanatot, hogy hátulról mellbe... Az utóbbi időben, főleg nyár óta, elég sok olyan szituáció adódott, hogy mindig én kerültem olyan helyzetbe, vagy olyan helyzetbe hoztak, hogy lelkileg többnyire én szenvedtem meg, én maradtam alul. És itt nem a vereség elnemviselése fáj, mert én már nagyon sok kudarcon vagyok túl, ami itt a munkahelyen ért. Tudom, hogy hibás vagyok, mert nem lépek! Tudom, Ancsa, te már ezt is megmondtad, amikor itt voltatok nálunk, tavaly! Tudom, hogy mit kell/ene tennem! Édes Istenem, már kb.2 éve arra várok, hogy kapjak egy lehetőséget! :;( Lehet, hogy ez az utolsó! És ÉN MÁR NAGYON SZERETNÉK ÉLNI VELE! Nagyon sok emberrel beszéltem már erről, bíztattak és türelemre intettek! 2éve …. Decemberben beszéltem a főnökömmel is, mert úgy alakult a beszélgetésünk, hogy elsírtam magam: én már nem akarok itt dolgozni! ;( És nem a munka miatt! De már nagyon nem bírom! ELÉG volt! Már csak a józan eszem és az esélytelenség miatt nem tudok lépni, mert mi lesz, ha nem lesz fizetésem! Huuuu, de nagyon elegem van ebből az egészből! Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mindenhol vannak aljas, szemét emberek. De azért mindennek van határa! És nekem már itt van! És még sokáig tudnám tépni a számat, turbózni magam, de azt is tudom, hogy teljesen felesleges! Meg aztán nem szeretnélek terhelni titeket, tudom, hogy mindenkinek van elég baja. Néha úgy érzem, szeretném, meg akarom tudni, mi lesz, mert meg akarom védeni a családomat és magamat is minden rossztól, és az életemet is odaadnám értük! ;( De azt is tudom, hogy kár várnom bármi csodára - vagy mégis? - csak, kizárólag én tudok változtatni ezen, és ÉN AKAROK VÁLTOZTATNI! ÁMEN!
|
|||||
|
|
|
| Hozzászólások | 1 | Találatok: 209 |
|
|
|
|||
Drága Ancsa! És kedves többiek! Ancsa, köszönöm, hogy ismerhetlek, lassan most már negyedik éve! Az életem során sokszor voltam mélyponton, többször jártam annyira alatta, hogy magam sem tudtam milyen mélyen vagyok! Sokszor kaptam Tőled életre keltő, meleg, bíztató, megnyugtató, baráti szavakat, mindezekért végtelenül hálás vagyok és leszek is! A családomon kívül nincs olyan személy az életemben, akihez bizalommal fordulhatnék! Itt ez a kis kedves társaság pozitív sarka a fórumnak, akiket itt egy olyan megnevezhetetlen kapoccsal összefogsz, mert az, hogy itt vagyunk, az Neked köszönhető első sorban! Igaz régebben intenzívebb volt itt az élet, de mindenkinek változott az élete az évek során, ami természetesen nem azt jelenti, hogy elfelejtette volna ezt a fórumot, néha azért be-benéz. Egyfajta LELKI MENEDÉKHELY ez a fórum, a szó jó értelmében! Amióta személyesen megismerhettelek Téged 3 éve, illetve több fórumozóval találkozhattam ebben az évben a boszi clubban és Szőcön => ami azóta misztikus erővel hat rám! Azóta csak jobban elmélyültek az érzéseim, mind az ezotéria, mind a régelveszett bizodalmam az emberek iránt, de a bizalmatlanság természetesen megmarad - jogosan! Most is olyan mélyponton vagyok, főként a vasárnap a munkahelyemen történtek óta (amely túl hosszú történet), hogy ha nem lennének olyan emberek az életemben, akik a lételemeim, már nem élnék! Mert azóta folyamatosan olyan jeleket kapok, amelyek jelzik a közelgő vészt! Nagyon sokszor kapok jeleket, amelyeket észre is veszek, de nem mindig tudom úgy értékelni, ahogy azt amilyen célból küldték! Ez talán emberi hibám! Tudom, hogy nagyon nem helyesen, sajnos többnyire pesszimistán gondolkodom, de az élet kényszerít erre! Inkább szeretnék kellemesen csalódni, mint sem pofára esni, mint oly sokszor! 2007-ben történt válásomhoz vezető úton, ami több évet jelentett, egyre jobban éreztem, hogy lassan megfulladok, lassan elfogy a levegőm, és egyre jobban gúzsban éreztem magam! Menekülnöm kellett testileg és lelkileg! Most is kezdem ezt érezni, de Hála a Jó Istennek, nem a családommal kapcsolatos, hanem a munkahelyemmel. A családomon kívül talán egy-két ember van mellettem lelkileg, de többinél érzem, hogy lassan kilépnek a felelősség alól, és rám hárítják a felelősségüket is. Nem tudom, hogy meddig fog még az élet ilyen rendkívül nehéz, embertpróbáló helyzetek elé állítani, és nem tudom, meddig fogom, meddig fogjuk kibírni! Azt hiszem, hogy édesanyám halála óta történt több rossz és még több nagyon rossz dolog az életünkben, és úgy gondolom, hogy ő már nem tud annyira vigyázni ránk! Talán valaki megátkozott engem, vagy a családomat! MÉRHETETLEN NAGY FÁJDALMAT ÉRZEK....
|
|||||
|
|
|
| Hozzászólások | 2 | Találatok: 409 |
))
