Sziasztok!

Hát katasztrófa...egyre rosszabb...Azt hittem változni fog a munkahelyi légkör...de nem...itt semmi nem változil. azt mondják minden munkahelyen nehéz...de ennyire...ezt nem hiszem el.

MINDIG csak a vita--vita--vita.A mai nap folyamán eldöntöttem,hogy nem csinálom tovább és elkezdem keresni az új munkahelyem...mert muszáj lesz. Változtatni akarok és fogok is!Azt mondják pozitívan kell hozzáállni. Így lesz...így van hisz holnap már megyek egy interjúra...

Bármi lesz dönteni és lépni fogok, mert nem bírom tovább!

Jó volt ez kiírni magamból!

üdv!

Sziasztok!

Hát újra itt. Kemény hónapok állnak mögöttem, de még vagyok élek és virulok. Élem az életem, mint ahogy azt már sokan tanácsolták.

De most szeretnék valakinek segíteni, de nemtudom, hogy hogyan....

Kb. augusztus óta ismertem meg közelebbről az egyik üzlettársamat...(nem úgy közelebbről csak mint lelkitárs)

Hétfőn volt az első nap amikor elkezdtünk beszélgetni az ezotériáról és jóslásról. Megkérdezte tőlem, hogy én hiszek.-e ezekben és hogy e szerint élek-e. A választ úgy is tudjátok. És egyszer csak megkérdeztem tőle, hogy mondd el...szeretném tudni mi a baj...

Nem ő nem mondja el, nem akar ezzel terhelni...stb..stb...stb.. És egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már csak úgy dőlnek belőle a szavak  a családról, hogy mit tett és hogy szeretné elfelejteni azt amit tett. Félrelépett.(de nem bánta meg)..soha nem csinált ilyet,de most megtörtént. -Elmondta otthon...természetesen a bizalom a másik fél számára teljesen megszűnt. Egyértelmű.

De ő azt szeretné megtudni, hogy van-e olyan, hogy ő és a harmadik fél örökre elfelejtsék egymást.Van erre valami megoldás?! Ugyanis a harmadik fél szerelmes lett belé...Mit tegyen ez az ember?! Hogyan zárja ki az életéből...hisz már rég lezárták és mégis kísérti. Bejár hozzá miközben tudja, hogy teljesen reménytelen...Ilyenkor mit lehet tenni? Nem foglalkozni a másikkal?De akkor egy "szemét" embernek tartják, aki kihasználja a másik érzéseit. Ha le vannak tisztázva a dolgok akkor a harmadik fél miért nem felejt?! És miért nem akarja kizárni az életéből?

Kérdezzem meg...ezért írtam blogomba, hátha tudna valaki egy-két okos tanácsot hozzáfűzni.

Köszönöm!

Puszi nektek!

És előre is Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet!

Hello mindenki!

Visszatértem...kicsit el voltam tűnve, de élek, viruolok és állítólag nagyon sokat változtam. Remélem tényleg így van. Hát a mindennapok telnek, múlnak. Úgy szeretnék végre valahára nyugodtan élni...mindenféle téren, szerelem, család, barátok, munka terén.

Most itthon ülök a mai nap elég jól eltelt. Aludtam du. kipihiztem magam....mentem kerigyerekekhez.

A munkahelyen nagyon sok minden történt, változások hegyén-hátán.Igen sok a stressz, nem bírom....elbocsátották az egyik munkatársamat és sorozatban ez fog történni....ez biztos. Aki meg lett új főnök játsza a nagykirályt és semmit nem tesz...csak elvárja a másiktól, hogy mindent oldjon meg helyette. Nagykirályt játszani én is tudok....de nem akarok.

A család...hát azt hittem ennél rosszabb már nem jöhet. Biztos hallottatok és láttátok az amerikai hajóbalesetet. Hát a hanságligeti fiú az unokaöcsém volt. Nem könnyű, nem tartottuk annyira a kapcsolatot, de mégis csak az unokaöcsém volt...és mégis megmozdult itt bent valami ami fáj....Nem is tudom, hogy egy szülőnek ezt hogyan lehet túlélni. Én azt hiszem nem lennék rá képes....

A szerelem...igen bele szeretnék látni  a gondolataiba. Nemtudom, most megint minden szép és jó. Jön találkozunk, itt van velem, ölel, minden jó....remélem így is marad. De mi lehet otthon?! Mert elméletileg nem is beszélnek, apukája megkérdezett engem, hogy hogy vagyok....majdnem leestem a székről. Meg ugyebár megmondta A. is, hogy megyek külföldre nyaralni....és én nem hittem el. De valószínű ez is be fog jönni! hát hihetetlen....de úgy szeretnék, csak egy kicsit is belelátni....mit gondol abban az édes kis buckójában...

Üdv: Beus

Egész jól indult a napom.....de a vége katasztrófális volt. :-((

Úgy érzem magam, mintha mindenki ellenem lenne. Az egész világ...Hatalmas nagy balhé volt ma a munkahelyemen melyben állítólag én is hibás vagyok. :-(( Lehet...biztos bennem is van hiba. (de kiben nincs)

Hogy megértsétek a sztorit, az egyik munkatársam teljesen kikészít. Még a hülye is látja, hogy odáig van meg vissza...de már elmondtam neki szépen, csúnyán okosan...de nem ért a szóból, hogy köztünk soha, de soha nem lesz semmi...Most mit tegyek?! 2 éve dolgozom a kft-nél de egyszerűen nap, mint nap el kell viselni valakinek a hülyeségét.Még be sem érek az ajtón, de már mint egy "pincsikutya" a nyakamba lohol...:-S NEM BÍROM!!!

Egyszerűen ez a csapat ami itt van....katasztrófa. Én tudom, hogy minden munkhelyen vannak konfliktusok, de ami itt már lassan elviselhetetlen a helyzet. Mindig magyarázkodni valakinek, hogy most épp mi bajod van...próbálom nem elvinni a munkába, de sajnos nem mindig sikerül. A legnagyobb baj, hogy emberekkel foglalkozunk és nagyon nehéz úgy jópofizni, hogy egyszerűen legszívesebben "elfutnál' jó messzire. Lehet, hogy bántottam meg így már embereket, de nem direkt tettem, és igen megalázkodom: "Elnézést kérek...." de azt amit ettől függetlenül kaptam, nagyon fáj!!! És ha valami probléma van, miért nem lehet elém állni?! Hogy héé hahó...baj van veled, vegyél vissza...vagy bármi....

Próbálok egy csapat embereként együtt dolgozni, de az egyik keresztülnéz rajtad, mert azt hiszi, hogy ő sz....ta a spanyol viaszt, a másik próbál nagykirály lenni, mert sikerült végre megnősülnie, a vezetőt egyszerűen semmibe veszik...mindenki, egyszerűen nincs tekintélye. Az nem baj, ha a másik hibázik, de te ne hibázz, te legyél tökéletes, de mindent oldj meg és minden felelősség rád hárul...köszönöm szépen...remek.

Igen bánt a dolog...és már nem szeretek bemenni, mert nemtudom, hogy másnap épp kinek-milyen hangulata van. Mindenki a másik ellen áskálódik, kinek van erre szüksége?! De most mondjak fel? meddig lehet ezt csinálni? Mit lehet ilyenkor csinálni? El kell viselni, vagy pedig ki kell nyitni a szánkat és utána félreállni? Vagy egyszerűen nem szólni...csak tűrni!

ÜDv: szosziboszi84

Egy kicsit már ismeritek a sztorit...de már én is kezdek belefáradni..

Megint egy borongós nap, és megint egyedül vagyok. Illetve nem egyedül...mert a  két gyönyörű keresztgyerekemre vigyázok. A kisebbik alszik, a másik tv-t néz...igazából nem unatkozok.

De folyamatosan azon jár az agyam, vajon ma este megint mi fog történni...nemtudok egyszerűen nem gondolni rá. Már egyre nehezebb...én csak egy nyomorult választ kérek, hogy hagyjuk a fenébe, vagy folytassuk az egészet, de akkor normálisan. Épp most voltunk 12.-én 8 hónaposok...ill. annyi ideje ismerjük egymást. Én már kezdek nagyon belefáradni ebbe...csak várni rá és egyszerűen nem válaszol.

De miért??? Vajon mitől ijedt meg? Kb. 3 hónapja teljesen át van forulva. Már mindent tudnak, minket kettőnket...ezen már változtatni nem lehet...

De nem jön...nem olyan mint volt. Állítja, hogy semmi nem változott benne....ugyan azok az érzések, csak fél...

Megijedt? De mitől? Hisz csak segítettem neki, próbáltam mindenben támogatni és mégsem jó. És igen, itt jön az, hogy a nők hisztiznek. Én is szoktam...de csak néha...és nem állítottam válaszút elé, csak egy nyomorult  pár szót kértem, hogy miért ilyen velem...

Nem értem....egyszerűen nem bírom felfogni, miért csinálja ezt!!!

Miért jó neki a rossz?! És miért nem volt jó neki a jó?! Szeretnék egyszer "belelátni a fejébe" hogy mit is gondolhat. Ő persze el van, teljesen úgy viselkedik, mint ha én soha nem is lettem volna...illetve én így gondolom, de természetesen ez NEM IGAZ....

Azért gondoljatok rám este!

ÜDV: szosziboszi84

Sziasztok mindenki!

Csodás volt a tegnap este, köszi annak aki szorított nekem...

A buliban nagyon jó volt a hangulat. Igaz mire már odaértem, ott volt a zenekar is...:-) Bár mint "kis manager" előtte oda kellett volna érnem.  De nem baj, lényeg az, hogy én pozitívan azt gondolom nagyon jó buli volt!

Üdv: szosziboszi84

Mi is ez a szó? Mitől lehet félni! Hát sok mindentől...

A napom egész jól indult, gyakorlatilag már az jó volt benne, hogy nem kellett mennem dolgozni. Ez már egy jó jel. Elintéztem a postázandó dolgokat és átmentem tesómékhoz. A délelöttünk eltelt a vásárolgatással és nekem csak folyamatosan az járt a fejemben, hogy hogyan fog alakulni ez a mai nap.

Ma nagyon sok minden el fog dőlni...lehet még a szerelmi életem is. Na...és itt jön képbe a félelem szó. Egyszerűen ennyire még naptól estétől nem féltem mint a mai. Valahogy...csak azon gondolkozom megérte-e megcsinálni ezt az egészet. Természetesen a zenekarért mindent végtére ő is benne van...és ez még jobban motiválja az embert.

5 óra van. 7-re jönnek értem. 8-ra ők is ott vannak és nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen reakciót vált ki belőle és belőlem is az  újra találkozás. Félek...

Nemtudom miért, hisz mindig volt valami....de akkor is!

Ma reggel egy e-mail várt tőle...és egyáltalán nem számítottam rá. Vajon miért írt?! Jelenthet ez valamit? Vagy csak a szokásos "duma"?!

Mindegy...a lényeg lényege szorítsatok nekem.

Üdv: szosziboszi

Hát nem is tudom hol kezdjem...talán a hétfőnél. Nem volt jó ez a hét, idegeskedés, stressz, bosszankodás és természetesen csak belülről őröltem magam.

A héten mindenkiben szinte csak a rosszat láttam és úgy gondoltam, hogy mindenki ellenem van. Olyanokat is sikerült eltávolítanom magam mellől, akikre mindig számíthattam. Nem akartam, de egyszerűen arra vágytam, hogy senki ne szóljon hozzám. Igen egy kis magányra. De hát mivel a munkahelyem elég nyügis...nagyon nehéz ilyenkor. Amúgy sem bírom, ha a nyakamon lógnak....és sajnos van aki folyamatosan...már sokszor elviselhetetlen.

Na...mindegy...majd lesz valami...

Teljesen kétségbe vagyok esve...de akkor sem adom fel...csak nagyon nehéz. Főleg S.-ra gondolok rengeteget, nem tudom mi lesz vele, nemtudom hogy mit akar...és teljesen "kész" vagyok. Az érzelmeim kezdenek átcsapni valami...nem is tudom hogy milyen szó lenne ide az igaz. Hiányzik...de nemtudom mit csináljak...tanácstalan vagyok.

Erről is csak ennyit...

Attól függetlenül lefoglaltam magam, mivel segítek az egyik zenekarnak egy kicsit bejutni a környékre. Vagy legalább is próbálkozom. Olyan kis "manager" féle lettem:-) Azt hiszem egész jól megy. Holnap mindenki szorítson értem, mivel a legelső buli amit én kötöttem holnap fog megvalósulni. Remélem nagyon sokan lesznek, mert ha nem akkor teljesen (még jobban) el fogok kenődni!

Holnap viszem kerigyerekeket Mcdonald'sba....szép lesz! Még valamikor nekem is sokat jelentett ez a szó...de jó, hogy lehet vele nekik meglepetést okozni. Teljes meglepi! :-)

És megkérek mindenkit szorítson ezerrel hogy minden sikerüljön!

Köszi...

Üdv: szosziboszi

Első blogbejegyzésem...

Na hát ez érdekes dolog, soha nem írtam még blogot...úgyhogy fogalmam sincs, mit kellene, hogy írjak. Talán az érzéseimről, a napjaimról. És azért is csatlakoztam ide...mivel épp egy hete és egy napja valaki azt mondta nekem, hogy "miért nem írod le...." és azt válaszoltam, még soha nem írtam le és soha nem tudtam talán igazán megnyílni. Most megtehetem. Ez az egy hét arra is jó volt, hogy sok mindenen elgondolkodhattam, kicsit helyreraktam a gondolataimat és mindent. De még mindig teljes erőbedobással dolgozom rajta, hogy minden jól működjön, csak már nem agyalok annyit, mint eddig.

Először is szeretném megköszönni, hogy itt lehetek és lehet SAJÁT BLOGOM...:-))

Jó lenne mindent leírni, mit gondolok és érzek...de elég hosszadalmas lenne...

Hogy megismerjetek kicsit...írok magamról. 26 éves csajszi vagyok, aki igazából 13 éves kora óta a saját lábán áll...ide-oda csapkodott a sors, de még mindig kitartok és be fogom bizonyítani, hogy igen is megtudom csinálni és a végén remélem nagyon boldog leszek...hisz lehet ,megpróbálom és a nem szó...nem kell, hogy szerepeljen a szótárunkban és minden dologhoz pozitívan kell hozzáállni, már ezt is tudom.:-) Hobbim: teke, net, éneklés, ezotéria, horoszkóp, jóslás...:-) Adminisztrátorként dolgozom. Nagyon sok barátom van hála az égnek. A következőkben egy kicsi a múltból...

Elvesztettem az egyetlen embert akit a világon még a saját életemnél is jobban szerettem: drága szerető nagyapámat. Egyszerűen nemtudom elengedni...pedig már 13 éve nincs velem. Ő volt az egyetlen támaszom az életben. Nagyon hiányzik.

17 évesen megismerkedtem egy sráccal aki az életem másik nagy "értelme" volt. Majdnem 6 évig bírtuk egymás mellett és egyszercsak a "tündérmese" véget ért. Igen rosszul éltem meg...megmaradt még talán a mai napig is...

22 évesen egyedül maradtam vissza a szülői házba, két év egyedüllét után eldöntöttem végre, hogy ez így nem mehet tovább...és próbáltam...próbálkoztam, de sajnos nem sikerült még teljes boldogságra találnom...

Itt vagyok 26 évesen és még mindig nem mondhatom, hogy kitörően boldog vagyok. Vannak persze apró örömök az életben amelyeknek természetesen örülni kell...

Azért is szerettem volna elkezdeni egy blogot, mert tényleg jó kiírni magunkból azt ami a lelkünket nyomja.

Na most abban a cipőben vagyok, hogy megismertem egy embert aki éppenséggel "nem szabad". lehet sokan megvetnek ezért....de ha már írok akkor őszintén írjak. 8 hónapja tart lassan ez az egész. 4 hónapig szép és jó volt minden és egyszer csak mint ha elvágták volna a folyamatot. Egyik percről a másikra csak azt vettem észre, hogy megint egyedül vagyok....De én még mindig kitartóan várok rá.... Minden nap beszélünk, email, reggeli sms....egyszerűen a folyamat nem szakadt meg....de mégis hiányzik valami....a kapcsolat. Tudom, hogy szeret és azt is tudom, hogy én is szeretem....

Az idő mindent megold...ezt szokták mondani...de már nagyon félek...félek hogy elveszítem....

A mai nap mintha forulópont lett volna az életemben....beszéltünk és olyan más volt....és csak egy mondatára emlékszem és folyamatosan cseng a fülemben..."megoldom, oké?!" és kettőt nemtudtam szólni, mintha lett volna benne valami bíztatás....

Remélem nem untattam senkit sem a kis sztorimmal, de jó tényleg leírni, hogy mit érzünk.

És az utolsó sorok egyetlen hölgynek szólnak: Köszönöm az őszinteséget, a bíztatást és ígérem nem egyszer jártam nálad!KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!