A különbség…

Minden érzelmi skálán fut az ember életében. A szerelem is! Még is nagyon nagy különbségekről beszélhetünk egy párkapcsolaton belül! Én kiemelném a szerelmet és a megszokást! Sokan hiszik azt, hogyha ragaszkodnak, kötődnek valakihez, az maga a szerelem. És nagyon sokan vannak bent egy kapcsolatban ahol csak megszokásról, kényelemről beszélhetünk. Igen, itt is vannak érzelmek, csak nincsenek visszatartó energiák és érzelmek. És főleg szerelem érzéséből lehet egy megszokásérzés, ami biztonságot ad a személyeknek, de nem tartja vissza attól, hogy ne lépjen félre, hisz nincs meg benne az, amit szerelemnek hívunk!

Aki szerelmes igazán az nem tud és nem is akar félrelépni a saját maga érzései miatt és tiszteli, becsüli a másikat annyira, hogy ne okozzon neki fájdalmat számára. Vagy is a szerelem tényleg vak, de nem csak arra az illetőre, akibe szerelmes az ember, hanem a külvilág felé is!

Amikor az egyik félben a szerelem elmúlik, vagy átalakul, megszokássá válik, vannak jelei! És, olyan jelek, amiket, muszáj észrevenni! A megszokásban lévő kapcsolatokban is vannak érzelmek, de ez inkább már kötődés valamihez, ragaszkodás az ember saját kényelmébe! Nagyon nehéz kilépni egy kapcsolatból ahol szeretik az embert, és mindent megadnak a másiknak! Ez az érzés még egy darabig bent tarthatja a feleket, de valahol már gyávaság, ami mozgatja az érzéseket.

Az érzések minden helyzetben és idővel változnak és átalakulnak az emberekben, főleg úgy, hogy azokat alakítják is! Még is képesek azok az emberek kik szerelmesek, azokat a jeleket saját agyukkal felülírni, és becsapni magukat, hogy maga az érzést megtartsák!

Szerelem egyenlő önmagunk feladásával, érzelmi állapotunk érzékelésével, és magával a csodával! Nagyon nehéz megmondani, leírni, hogy valójában mit is jelent, hisz minden embernél egy más érzelmi szintet, gondolkodást, események sorozatát. Az, ami biztos, hogy a szerelemhez két ember szükségeltetik! Semmilyen más érzés nem hasonlítható hozzá! Semmilyen más érzésnél nem tudja úgy feladni önmagát, nem tudja tudatát elbolondítani, nem tudja félrerakni a való világot, mint mikor szerelmes. És semmilyen más esetben nem tudja magáról elmondani, hogy ő a legcsodálatosabb, legfontosabb, legszebb lény a világon! Más érzelmi világba viszi az embert, mást nyújt, amitől az ember egy darabig boldognak, fontosnak és embernek érzi magát, és főleg másnak, mint a többi ember.