Kézirat…

Sok mindent tapasztaltam már az évek alatt a hivatásomból kifolyólag, és sok mindennel szembesültem is már. Nemrég megkértek, hogy olvassak el egy kéziratot, amit olyan 9 éve írt valaki. Annak idején külföldön élt és nyomorgott, ilyen körülmények között íródott ez a kézirata. Sose vizsgálta meg úgy az írását, mint ahogyan ezt velem tette meg. Az elmúlt 9 évben megvalósította mind azt, amit ott anno leírt.

Soha nem gondolta volna, hogy valójában ez róla szól. Évekig nem is gondolt rá, hogy valaha írt ilyet. Tavaly költözött és akkor találta meg és nem tudott mit kezdeni vele. Mivel ismerem az életét így szembesültem, mikor olvastam az írását, hogy ez róla szól!

És még mondják, hogy az ember nem tud teremteni! Közöltem vele, hogy anno megjósolta vagy szépen fogalmazva megálmodta és bevonzotta mind azokat a dolgokat, és eseményeket az életébe, amit megírt.

Azt mondta: sose gondolta még így végig a kézírását! Sose közelítette meg így az életében történő eseményeket. Segítségemmel megértette azt, hogy ez emberi elme és gondolat mire képes! Azt, amit az ember kigondol és megjelenít, legyen az írás vagy bármi fajtája, az idővel a fizikai síkon is megjelenhet!

Az, hogy ez a kézirat most került elő, és próbálják majd megfilmesíteni, az író életének egy nagyon fontos szakaszát vetíti elő. Mindenek megvan az oka, mint ennek is!

Mi emberek teremtjük meg a jövőbeli életünket, először gondolati síkon, majd tettekkel, cselekedetekkel!