Az vagyok…

Az vagyok, amit gondolok! Úgy élek, ahogyan gondolkodom! A gondolataim határoznak meg engem! A gondolataimat meg az érzéseim! Tudok-e úgy érezni, hogy azt gondoljam, hogy gondolataim irányítanak és nem az érzéseim? Vagy a gondolataimat kell úgy irányítani, hogy az érzéseimet nem engedem beleszólni?

Ha, jól érzed magad, könnyebb pozitívabban élni, ha pozitívan gondolkodsz, akkor könnyebb megtalálni az érzelemben is! Akárhonnan is vizsgálom a kettő össze van kapcsolódva és nagyon nehéz tudatosan szétválasztani.

Mert nem mondhatom, hogy csak gondolkodom és azt sem, hogy csak érzek! Az embereket általában életük bizonyos szakaszaiban az agy irányítja, míg egy másik szakaszon az érzelem. De, sokan vannak úgy, hogy érzelmeik határozzák meg cselekedeteiket és viselkedésüket. És addig míg érzelmi síkon az agynak nem tudnak olyan információt nyújtani, ami szükséges ahhoz, hogy megváltoztassák érzelmeiket, addig az nem is fog menni, akár vannak külső tényezők, akár nem.

Mennyire igaz az, hogy amit az ember a külvilág felé közvetít, olyanná válik a környezete is. Mire is gondolok itt? Vannak barátok, családtagok, ismerősök, akikkel az emberek megosztják életük érzéseinek egy részét. Vegyünk egy párkapcsolatot, amiben boldog az ember! Azt fogja a barátoknak is sugallni és mondani, hogy minden rendben van! És eddig nincs is gond! De, abban a pillanatban, amikor a negatív dolgokat ossza meg az ember, onnantól jönnek azok a visszacsatolások, amivel nem tud mit kezdeni. Hisz ők csak féltenek, és azt akarják, hogy ne szenvedjen az az ember, akit szeretnek. És az ember innentől érzi úgy, hogy nem tudja mi van vele! Hisz az agya azt mondja, hogy ez nem jó számára, míg az érzései még mélyen gyökeredznek a kapcsolatban. Miért is várnak el az emberek azoktól az emberektől olyan véleményt, amit nem szeretnének hallani? Mikor hiszik el, hogy ők programozzák a másikat, arra, hogy azt hallják, amit nem szeretnének? Ha, valaki csak rosszat és negatívat tud mondani, mondjuk a pasijára a barátnőjének, vagy valamelyik családtagjának, akkor ne csodálkozzon, hogy azok megpróbálják lebeszélni arról, hisz szeretik és féltik. Ők azt látják, hogy az akit szeretnek szenved.

Ha azt sugallják feléjük, hogy boldogság van az életében, akkor vele együtt éli meg azt a külvilág is! Ezért lehetséges az, hogy valaki már gondolati síkon eldöntött valamit, de érzelemileg még nem képes arra, hogy azt meg is valósítsa! És ezért van az is, hogy úgy fogadja el a környezetem a környezetemben lévő személyeket, amit én magam programozok feléjük.