|
csibu |
 |
 |
 |
|||
tüskék... hetek óta.de vajon még meddig?a tüskezápornak mikor lesz vége?tüskék... melyeket úgy érzem nem érdemlek meg.vagy nekem csak a tüskék jutottak?
vitatkozni nincs értelme.igazam nekem úgyse lehet.
ingerült,feszült,és valahogy mintha rajtam vezetné le.mintha rajtam csapódna le minden.pedig úgy érzem én nem tehetek semmiről.és sokszor fáj az az arrogáns hangnem :((
melózok.nem vagyok tökéletes.próbálok igyekezni,de vhogy mégse jó semmi,amit csinálok.
védekezek.tűrök.próbálok visszahúzódni.próbálom kerülni.ha nem muszáj nem megyek a közelébe.
és próbálok minél kevesebbet beszélni vele.
vagy én lennék túl érzékeny mostanában.
kéne egy páncél amiről leperegne minden...
és ha betelik a pohár?a cérna vajon meddig bÃrja?
|
|||||
 |
 |
 |
| Hozzászólások | 4 | Találatok: 350 |
|
|
|
|
|
|
| Hozzászólások | 2 | Találatok: 338 |
|
|
|
|
talán én is változom.legalábbis a lelkiállapotom.
az utóbbi hónapok pánikolos időszakát most felváltotta,hát... hogy is mondjam,olyan majd csak lesz vhogy időszak.(de lehet,h ehhez részben hozzájárult,1 doboz gyógynövényes tabletta,amit az utóbbi 2-3 hétben elfogyasztottam)most kicsit nyugisabb vagyok.
hogy most ez mennyivel jobb,mint a görcsös pánikolás?nem is tudom...legalábbis a gyomromnak jobb.
mert ha pánikolok,meg felhúzom magam mindenen,csak a gyomromnak megy neki.a gyomrom megy akkor tőnkre:(
mostanában próbálom nem felhúzni magam minden hülyeségen.próbálok nem idegeskedni mindenen.próbálok nem pánikolni,ha nem sikerül vmi.hát van amikor sikerül,van amikor nem.de már nincs az a nagyon görcsös pánikolás.
olyan semleges időszak van.majd csak lesz vhogy...
meg talán már abba is kezdek beletÅ‘rÅ‘dni,h elvesztettem a barátnÅ‘met.jó tudom hülye vagyok,h ilyen sok idÅ‘ kellett hozzá.de már belefáradtam abba,h keresem a miérteket,h ennek mért kellett Ãgy lennie.
most már kezdek úgy lenni vele,h csináljon,amit akar.
nem az én dolgom.
meg mostanában úgy vagyok vele,h a főnőkasszonyom csak hátradől és az ölébe hullik minden,akkor én mért ne dölhetnék hátra,én se vagyok kevesebb,mint ő.
meg mindig azt mondja,h a dolgok maguktól megoldódnak.(igaz olvas egy bizonyos könyvet)és én azon tűnődöm,h akkor én meg minek idegesitem fel magam mindenen.
|
|||
|
|
|
| Hozzászólások | 1 | Találatok: 355 |
|
|
|
|||
pánikolás...nem tudom ez a szokatlan hosszú tél hozhatta-e ki belőlem,de már jóideje,az utóbbi időben eluralkodott rajtam a pánikolás.pánik,letargia,depi.keveredett bennem minden.hirtelen hangulatváltozások jöttek mentek.egyik pillanatról a másikra.
pánikoltam én sok mindentÅ‘l az utóbbi idÅ‘ben.talán még önmagamtól is.és amikor úrrá lett rajtam,nagyon nehéz volt kijönni belÅ‘le.és ha rámtört zavaros lett az agyam is, zavarosak lettek a gondolatok.zavart lettem én is. és közben olyan erÅ‘tlennek éreztem magam,mintha elszÃvnák az energiámat.
hmmmm azt hiszem meg kell tanulnom úrrá lenni rajta.
pánikoltam én mindentől.pánikoltam reggelente melóba menet,h vajon aznap főnőkasszonyomnak milyen kedve lesz.(mert ha nincs jó kedve,vagy ideges vmi miatt.nagyon dilis tud lenni.csak győzzük elviselni olyankor).
pánikoltam hazafele,h nem lesz-e veszek otthon.
pánikoltam a melóban,ha nem találtam vmit.és addig nem bÃrtam lenyugodni,amÃg elÅ‘ nem került.
pánikoltam,ha melóban bármi próbléma adódott,és meg kellett oldani.
pánikoltam január 19-én.mert előkerült egy számomra nagyon fájjó dátum.1990.01.19.tele van 1-essel és 9-essel.
nem tudom számmisztikailag van-e vmi jelentősége.és ha belegondolok,h már 20 év telt el azóta :(((
(ancsám szerintem te tudni fogod mi ez a dátum)
pánikoltam önmagamtól.nagyon úrrá lett rajtam a magányérzet.szeretethiánnyal párosulva.nem azt mondom,h nem beszélgettem emberekkel.ha összefutottam ismerőssel a buszon,vagy a városban beszélgettem vele.de vhol a lelkem mélyén mégis egyedül éreztem magam.
nem akartam olyan lenni,amilyen vagyok.mert úgy éreztem,Ãgy nem viszem semmire.nem akartam ilyen félénk,visszahúzódó lenni.
szerettem volna a környezetemben népszerűbb, talpraesettebb lenni.szerettem volna érezni,h fontos vagyok valakinek.nem akartam tőmondatos lenni.
meg amikor a volt barátnőm egyszer közölte velem,h ő nem akar beszélgetni,csak a legszűkségesebbeket.olyan mintha befalazta volna magát.(de hát ő tudja.)az olyan...hidegzuhany volt számomra.akkor mintha meghalt volna bennem vmi.(hmm ez lehet,hülye hasonlat volt)azóta próbálom a három lépés távolságot tartani vele.de h együtt melózunk,nem olyan egyszerű.
azt kezdtem el érezni,h képtelen vagyok egy normális barátság kialakÃtására.és persze kerestem magamban a hibát.ismerÅ‘sÅ‘k vannak a környezetemben,de én barátokat is szeretnék.meg szeretetet is szeretnék.
hát igen... meg kéne tanulnom úrrá lenni a pánikolásaimon.
na sok baj van velem...:))
|
|||||
|
|
|
| Hozzászólások | 0 | Találatok: 237 |
