Szösszenet..

Valami hiányzik! Mindenki azt a pluszt keresi kapcsolataiban. Milyen lehangoló azokat a szavakat hallani, hogy szeretlek, de mint embert, vagy, hogy szeretlek, de hiányzik az a plusz.

Mi az a plusz?

Talán csak egy ok arra, hogy az embernek ne keljen beismernie, hogy, ne haragudj, de nem vagyok szerelmes!

De, mi van akkor, ha tényleg nem jön az egyik embernek az az érzés amit szeretne?  Elindulnak egy úton, és bumm arcon csapás, amikor az egyik már tejesen szerelmes. Hallja, érti, de nem tudja felfogni és főleg elfogadni, épp ezért nem is tudja elengedni azt az embert. Benne kialakult a szerelem, a másikban nem.  Idegesíti a jelenléte, mozdulata egy idő után, a hangja, az illata, minden! Borzasztó nehéz ezzel szembesíteni a másikat, főleg, ha még valamelyikben a múlt nincs lezárva. Őt keresi mindenkiben, azokra az érzésekre vágyik, érintésekre, vagy is rá! Na ez lehet az a plusz, amit az új nem fog tudni soha megadni és talán nem is kell!

Két szerelmes ember nem hasonlítgatja a másikat máshoz, olyanok mintha mindig ismerték volna egymást, vágynak egymásra és olyannak fogadják el egymást amilyenek. Ott minden perc, idő arról a pluszról szól! (ancsajosno)