Bejelentkezés
Kérlek, jelentkezz be vagy regisztrálj
Avatar
Még nem regisztráltál?

Csatlakozz most! Ez INGYENES!
A teljes hozzáférés érdekében, a weboldalon összes funkciójához

Jelszavam visszaállítása - Felhasználónevem visszaállítása

Emlékezz rám

Szív agy harca


Értékelés:
(4 szavazat)

 Sose harcolj a szíveddel valamiért, vagy valakiért! Amikor már az agy jelez és hajtogatja, hogy figyelj, érezz, még sem hallgat az ember az agyára, tudatára!

Sokan azt mondják, hogy az agy becsaphat, és a szívre kell hallgatni. Még is, ha belegondol az ember, általában akkor van bajban, ha a szívére hallgat. A tudat mindig figyelmeztet, hogy valami baj van, valami nem jó, mert fogja a jeleket a környezetből, de amíg a szív érezni akar, addig fog is! És újabban érdekes jelenség vetette fel a fejét. Szeretetet, szerelmet akarnak kicsikarni, zsarolni, vagy rafinált módon megszerezni olyan emberektől, akik már mélyen leszarják, hogy mit érez a másik feléjük, ebből kifolyólag még jobban küzdenek a szeretetért, figyelemért. Mindhiába! Ahol az egyik félben már nincsenek meg azok az érzelmek, fölösleges energiapocsékolás bármit is, szeretetet adni, és cserébe várni! Még sem tudja a szív felülírni a józan észt! Pedig mennyi, de mennyi csalódástól, szenvedéstől mentene meg embereket! De, még akkor is akarja, kell neki, megy, teszi makacsul, ahol már értelmetlen bármi is!

Miért játssza ezt a szív és tudat? Ezekben az esetekben, és tudom, ez nem fog tetszeni sok embernek, saját önző vágyai hajtják, a berögzült érzelmek, helyzetek, és a félelem, hogy nem kap mást, egyedül marad! Önbecsülés hiány, és nem szeretik az emberek magukat, nem bíznak saját magukban. Pedig sok esetben csak ilyen szenvedés után jönnek rá az emberek, hogy van sokkal jobb, hogy többet érnek, és olyan élet van előttük, melyben megtalálhatják magukat, és olyan céljukat, melyben nem szolgálnak és adnak, hanem viszont szeretve vannak! (ancsajosno)

Acsa Jósnő

Blogjaim által szeretnék átadni számotokra olyan tapasztalásokat, melyek a valós világban történnek meg! Nem rólam szólnak, hanem, amit veletek élek meg, nevek nélkül, csak érzésekkel, eseményekkel!
Az életről és rólatok szólnak, nektek!

Mamadas Putas