Bejelentkezés
Kérlek, jelentkezz be vagy regisztrálj
Avatar
Még nem regisztráltál?

Csatlakozz most! Ez INGYENES!
A teljes hozzáférés érdekében, a weboldalon összes funkciójához

Jelszavam visszaállítása - Felhasználónevem visszaállítása

Emlékezz rám

Normális társ.


Értékelés:
(1 szavazat)

Semmi nem tud úgy fájni, mintha nem kapsz magyarázatot egy lezárásnál.

Keres magadban a hibát, okolod magadat, hogy nem vagy elég jó, hogy nem vagy elég szép, vagy mit rontottál el.

Semmit!

Ha magyarázatra vársz, kaphatsz olyan okokat melyek nem is valósak. De, manapság már gyávák az emberek szemtől szembe szakítani a másikkal. A szemébe nézni, és azt mondani, hogy ne haragudj, de már nem szeretlek, nem azt érzem, amit kell. Inkább sunnyognak, úgy alakítják a dolgokat, hogy a másiknak elege legyen a helyzetből, és menekülve, félve, mert nem tudja mi van, csak érez valamit, ő mondja ki, hogy vége!

Te meg nem érted, hiszen tegnap még ölelt, és azt mondta szeret! Ma már, hogy nincsenek érzelmei. Akkor felvetődik a kérdés: mikor mondott igazat?

És ott állsz a téboly közepén, és semmit nem értesz. Meg akarod beszélni, meg akarod érteni őt, de teljesen felesleges, és sokszor megalázó helyzetbe hozod magad! Szükség van erre?

Úgy sem az igazat fogja mondani, hogy már egy ideje ismerkedik, beszélget, írogat másokkal. És ő maga sem tudja miért! Vagy is tudja, de sosem fogja bevallani, hogy neki ennyi volt, de még bizonytalan, hogy semmi másról nincs szó, csak izgalmasabb újra hódítani. Felelősség vállalás! Felszínes emberek, mély érzelmek nélkül, hajszolva a vágyainak kielégítésére szolgáló következő áldozatokat.

És te ott állsz megint romokban, önbizalom nélkül, kiégve, újabb sérülésekkel teli! Pedig nem vágysz másra csak egy normális kapcsolatra, egy normális emberrel, normális élettel!

Na, ez a legnehezebb a mai világban egy normális társat, párt találni kortól függetlenül! (ancsajosno)

Acsa Jósnő

Blogjaim által szeretnék átadni számotokra olyan tapasztalásokat, melyek a valós világban történnek meg! Nem rólam szólnak, hanem, amit veletek élek meg, nevek nélkül, csak érzésekkel, eseményekkel!
Az életről és rólatok szólnak, nektek!

Mamadas Putas